De szokásaink rabjaiként legtöbbünk hamar visszazökken az ábrándozásból a realitás talajára, hisz ki szeretne ázni-fázni, kényelmetlenül aludni, alapvető higiéniai feltételek és főtt étel után sóvárogni. Ha a valaki mégis a csillagos ég alatt szeretne aludni, de komfortigényéből sem akar alább adni, egyedülálló élményben lehet része a katalán Les Cols Pavellons hotelben (a Káposzta Pavilonokban…)

Ilyen igényekkel és kételyekkel vállalkozott egy spanyol család a szokásostól merőben eltérő turisztikai vendéglátóhely kialakítására. Adott volt persze a projekt kulcsszereplője: az ideális lokáció, amely a környékre vonzza a kirándulni vágyókat.

 

 

 

A család városszéli, hagyományos nyeregtetős terméskő háza a lenyűgöző természeti képződményekben gazdag vulkanikus nemzeti park, a Garrotxa kapujában található. A tulajdonosok, Judit Planella és Joaquim Puigdevall falusiturizmus-tervei nőtték itt ki magukat előbb egy kortárs bővítményben kialakított, Michelin csillagot érő konyhájú étteremmé, majd valamikori konyhakertje helyén egy mindössze öt kisméretű üvegpavilonból álló extravagáns butikhotellé. (Nem attól butik, hogy ruhát lehet venni benne, hanem mert exkluzívan kevés szobából áll. – A szerk.) Étlapjukat a környék biotermelőitől származó helyi alapanyagokból állítják össze, a terek összhangja érdekében pedig még a bútorok tervezését is az építészekre bízták.

A megbízás egy modern oázis létrehozására szólt, ahol az idelátogatók megpihenhetnek, kikapcsolódva a mindennapi élet zajos és stresszes körforgásából. Az elképzelés: visszatérni a természetbe, az elemekhez, vagy ahogy Ludwig Mies van der Rohe fogalmazott: „egyesíteni a természetet, az embert és az építészetet egy fensőbb egységben.”

 

A megvalósítás

Aranda, Pigem és Vilalta egy kicsi, ám szakmailag annál elismertebb helyi irodát vezet, a keresztneveik kezdőbetűiből alakított nevű RCR-t, amely 1987 óta működik ebben a felállásban, a francia határhoz közel, a Pireneusok lábainál fekvő Olot városában. A japán építészet és az annak alapjául szolgáló zen filozófia tisztelői, saját bevallásuk szerint, olyan mesterek nyomát követik, mint Wright, Mies, vagy Kahn. A környék kirándulóhelyeinek turista-útvonalait is ők alakították ki, jellegzetes CORTEN-acél építményekkel, melyek nemesrozsda felületű elemei is hajszálfinom hozzáadott értékként fokozzák a táj szürrealista szépségét.

A sűrű növényzettel határolt kertben egymástól független, intim egységeket terveztek, valamennyit saját udvarra néző terasszal. A vendégek keskeny, függesztett fémrácsos ösvényeken jutnak el kijelölt szálláshelyükre, miután egy pusztán jelzésértékű szabadtéri portál apró mécseseinek fényében fogadta őket a háziasszony, ellátva használati útmutatóval és felkészítve pár ködös szóval a rájuk váró spirituális élményekre. Az utat függőlegesen a földbe állított üvegpallók szegélyezik, melyek ferdén egymásra fedve gátolják az átlátást, és sejtelmessé teszik az egymással szomszédos tereket.

Néhol nedves, felszántott ültetvények földjére, míg máshol, a fekete lávafolyamra emlékeztet a környék sajátosságára utaló a talaj – amelyet az acélkeretek, mint tartószerkezet közé függesztett üvegdobozokból érintetlenül megcsodálhatunk. Körülöttünk az udvarokat szemmagasságig a földből bambusztövekként kiálló, a víz megcsillanó kékjében pompázó fémcsövek határolják, ezek fölött a kert lombkoronái kémlelnek csupán. Az egységek üvegmennyezet-kialakítása teszi fel a pontot az i-re, amikor látómezőnk egy belső, temperált térből, 360 fokban kitárul, és az ágyban (mint egyetlen bútordarabban a tér közepén) elnyúlva, a csillagokban gyönyörködhetünk.

Nincsenek zavaró részletek, melyek kizökkenthetnének a meditatív hangulatból.

 

Zöld üvegek között

A mindenfelé tükröződő felületekhez és a lassan változó fényviszonyokhoz hozzászokva, kiélesednek érzékszerveink. Nincsenek szabadon álló bútorok vagy felesleges dísztárgyak, sem kilincsek, csapok, fogantyúk. A szekrényt és minibárt beépítve, a falakba rejtették, akárcsak az érintőképernyős, gépészeti szabályzórendszert, mely kényelmünk szolgálatában áll, az ideális hőmérséklet és az esetleg megkívánt világítás beállítására, illetve a sötétítővásznak igény szerinti mozgatására. A színültig vízzel telt konzolos mosdót megközelítve (melyet akár kortárs műtárgynak is vélhetünk), szenzoros érzékelőrendszer lépteti működésbe a vízcserélőt, így frissítve a csillogó víztükröt.

A tusoló, és az azon át megközelíthető medence, amely már nyomokban sem emlékeztet fürdőkádra, folyómedret imitáló lekerekített kavicsokkal ágyazott fémtálcák, melyek szintén színültig, sőt ideálisan temperálva várnak, hogy beleereszkedjünk többedmagunkkal egyet ejtőzni, vagy esőt permetezve felfrissüljünk.

A napszakokat átélve és nem átaludva, felüdülten kapjuk másnap a tálcán érkező bőséges falusi reggelit, melyet akár az ágyban, akár lábunkat lóbálva a teraszon ülve is elfogyaszthatunk.

Távozáskor egy gondosan összeállított csomagot adnak át búcsúzóul, amely egyaránt tartalmaz piknikhez való ízletes elemózsiát és ízléses akvarell-skiccekkel illusztrált útiterveket a környék látnivalóiról.