A Near Field Communication nem újdonság, de a vele való
információcsere, vagyis a fizikai kontaktus nélküli
(a magyar pénzintézetek szóhasználatában: egyérintéses… –
A szerk.) fizetés még nem terjedt el széleskörűen. Pedig az előnye
a gyorsasága, eredetileg kisebb tranzakciók lebonyolítására tervezték, de az
nfc még számtalan más dologra is használható
lehetne: fájlok megosztására, alkalmazások vezérlésére vagy akár az intelligens
házak irányítására.
Digitális pénztárcáról már mások is álmodtak, a Google
most döntött, hogy a visszavonul erről a harctérről. 2015 márciusában a 3 éve
nagy csinnadrattával indult Google Wallet búcsúzik, első körben a Google Play
boltokban. A nem virtuális áruházakban megmarad , akinek van nfc-s készüléke,
kedvére vásárolhat. Martin Wismeijer kutató pedig még tovább ment: digitális
pénztárcaként üzemelő chipet ültetett a testébe,
igaz, ez csak a Bitcoin-al kompatibilis.
Egy új
fizetésszolgáltató
Az USA-ban tarolt az Apple Pay: októberi debütálásakor az
első három nap alatt, több mint egy milliónyi kártyát regisztráltak. Az Apple
az új okostelefonjaiba (és jövőre debütáló Apple Watchba is) beépítette ezt a
fajta fizetési metódust, tehát csak a meglévő, ámde még nem igazán használt
technológiát szabványosította a hardverére. Az volt a célja, hogy ezekkel a
készülékekkel kényelmesebben és egyszerűbben tudjanak vásárolni a felhasználói.
Direkt erre a célra kifejlesztettek egy Secure Element
nevű chipet, amely a fizetéssel kapcsolatos információkat tárolja. A vásárlás
pofonegyszerű: a fizetési terminál felé közelítjük az iPhone 6-osunkat, majd a
Touch ID-vel bejelentkezünk, ezzel jóvá is hagyjuk a
tranzakciót. A fizetési információk így a telefonba kerülnek egy egyszer
használatos számsorral, amely azonosítja a vásárlásunkat. A Pay rendszere
generál hozzá egy biztonsági számsort is, amelynek utolsó négy számjegye
megegyezik a kártyaszámunk végével. Ezt a Passbook
alkalmazással érhetjük el, ahova korábban beregisztráltuk a kártyánkat (nyolcat
tud tárolni jelenleg). A mobil tehát a műanyaglapot szimulálja. Ha
elveszítenénk, a Find my iPhone-al azonnal letilthatjuk a készüléket,
megakadályozva, hogy a tolvaj bármiféle fizetést kezdeményezhessen vele. Ez nem
is működik, hacsak ujjlenyomatunkat valahogy le nem másolják, vagy a kezeinket
le nem vágják.
Az Apple a Pay technológiát a külső fejlesztők számára is
elérhetővé tette, így bárki fejleszthet rá alkalmazást. Hitelkártyát és
bankkártyákat is támogatnak (MasterCardot, Visát, American Expresst, Citit
stb.), de októbertől már a McDonald’s-ban vagy a Subway-ben is lehet fizetni
ilyen módon – Amerikában. Nálunk a NAV miatt valószínűleg nehezebben menne át
ez a modell.
Jó ez
nekünk?
Forradalmat nem csinált az Apple, csak letelepedett az
aranytojást tojó tyúk ketrece elé. Hiszen a legegyszerűbb dolgot lépték meg:
mindenhol elérhetővé tették az NFC-s fizetést a többmilliónyi biztos
hívőjükkel, az új „mindenható” kütyük
megjelenésével. Az USA-ban mintegy 47 milliárdnyi kártyás tranzakció zajlik egy
évben, ami 1,8 billió dollár forgalmat generál. Ha figyelembe vesszük, hogy az
amerikai törvények szerint egy bank 0,24 dollárt számolhat el egy tranzakción,
akkor az Apple 0,04 dollár/tranzakció járuléka elég szép üzlet, amelyet ezeken
az iPhone 6-osokon keresztül generál majd. Csak azért, mert a felhasználók
lusták, nem hordanak fizikai pénztárcát.
Tim Cook egy vírust indított útjára, ez a világ minden zugába eljuthat, ha majd
olyan webes szolgáltatást is
nyújtanak a „bűnbeesés almája” logójú gépükkel, amilyet jelenleg PayPal
szolgáltat.
(Az a nyers igazság,
hogy az Apple körülbelül az utolsóként építette be az nfc-t az okostelefonjába.
Az androidos piac a töredezettsége – a rengeteg gyártó – miatt nem tudott
egységesen együttműködésre lépni a pénzintézetekkel és a kereskedőkkel. Amit az
Apple, mint egy entitás, végre megtett. – A szerk.)